”Van egy külső világ, amelyből annyi a sajátunk, amennyit látni kívánunk és látni tudunk belőle”
Tatiosz
A gyermeki gondolkodás más, mint a felnőtteké. Nemcsak kevesebb tudásanyagot birtokolnak a gyerekek 3- 7 éves korban, hanem gondolkodásuk minősége is eltér attól. Ez a "mágikus gondolkodás". Még úgy tudják, hogy a csodák, a vágyaik akaratuktól függnek. Világképük sok éves tapasztalatunk, ismereteink alapján alakul ki, pl. arról mi az élő, az élettelen körülöttünk, az álom- valóság közti különbségek megállapítást nyernek. Náluk a lehetetlen is lehetséges, a csodák világában élnek- az élettelen dolgok megelevenedhetnek, élővé válhatnak.
Ahogy nőnek folyamatosan nézelődnek a környezetükben, kérdeznek, tapasztalnak, utánoznak (felnőtteket), azonosítanak- megtanulnak szavakat, kifejezéseket, viselkedési szokásokat (otthon és az óvodában). A különböző szavak, tapasztalatok, élmények emlékképekké válnak bennük. A fejükben megalkotott kép, a külvilág belső utánzása, gondolkodásuk szemléletessé válik. Amikor az emlékező kép megszületik egy kisgyerek fejében, felidézi a számára ismerős dolgokat /mozdulatokat, emberek arcát, tevékenységeket.../, akkor már emlékezik. Ezeket az emlékeket fel tudja használni, mint múltbeli tapasztalatait a jelenben, mint ez a kislány, aki ismeri már a repülőt, látta repülni.
Jellemző a gyermeki gondolkodásra még, hogy úgy vélekednek a világ jelenségeiről, mintha mindent szándék vezetne, és mintha minden élő lenne körülöttük (pl. a rollert meg kell verni, mert ”ő” a hibás, amiért elesett vele és megütötte magát, vagy azért lehet vaníliáspudingot kapni a boltban, mert a gyerekek szeretik).
Íme néhány példa az ÉN jelenlegi mágikus gondolkodásomra:
"-Anya, te öregszel!
-Így van, de miből gondolod ezt?
-Hát abból, hogy ráncos a tenyered!
-És a tiéd nem ráncos?
-...hááát deee.
-És akkor te is öregszel?
-Neeeem!"
"-Miért kék az ég, Csenge?
-Mert megfestették a felhők!
-És a felhő milyen színű?
-Fehér.
-A felhőt ki fstette meg?
-Az ég!
-A Nap, a Hold és a csillagok milyen színűek?
-Sárgák.
-És őket ki festette meg?
-Az ég!
-És hogy került a felhő az égre?
-Úgy, hogy felszállt!
-És a csillagok?
-Ők is felszállnak.
-De hogyan? Van szárnyuk?
-Neeem. Tudod, azzal a sugarával (a hullócsillagra utalva).
-Értem. És a Nap hogy kerül az égre?
-Hát ő is felszáll!
-Mivel?
-A sugaraival!"
"-Hogy lesz a szivárvány?
-Úgy, hogy a gyerekek megrajzolják.
-A lapra. De hogyan lesz az égen?
-Úgy, hogy támaszkodik! (a két végét mutatva, ami a földdel érintkezik)"
"-Hogyan születnek a kisbabák?
-Az orvos bácsi kiveszi az anyukájuk hasából?
-Mikor?
-Amikor már akkorára megnőttek, hogy nem férnek."
"-Honnan tudjuk, hogy ki fiú és ki lány?
-A fiúknak van pucujuk és a lányoknak fenekük!"
:))
