Ma este úgy éreztem, hogy jó lenne megnézni: nem vagyok-e terhes? És kiderült, hogy a pocakomban egy "kis csoda" van! Apának is megmutattam az itthon elvégzett terhességi tesztet: mindketten nagyon örültünk a Nagy hírnek! Ám úgy döntöttünk, hogy reggel megismételjük, hogy biztosak legyünk benne. Hosszú lesz a mai éjszaka: beindult mindenféle képzelet, meg rengeteg kérdés felmerült bennem, de nagyon jó érzés tudni, hogy szülők leszünk!
"Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem!
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel?
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem?
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán?
R. Hisz jól tudod, nem kértelek.
Nem kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az első szerelem!
Érezted azt, amikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok?
Mama, kérlek, azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen?
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám.
R.
Hisz jól tudod, nem kértelek.
Nem kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok
Mama, látod zavarban vagyok,
Most megint egész másra gondolok.
Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki,
És tőlem is ezt kérdezi.
Mit mondjak én akkor neki?
Mit mondjak én?"
(Koncz Zsuzsa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése