A fenesi erdőbe mentünk ma sétálni, kihasználva a szép őszi délutáni napsütést:
Egy kis piknikezés. Mi más lehet, mint pufu?!? :))
Egy kis piknikezés. Mi más lehet, mint pufu?!? :))
"Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez."
(Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy sokat kell sétálni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése