Tegnap érkezett Zoli keresztapám és barátnője: Kármen. Már 1 éve nem láttam Zolit, de most pár napig élvezhetem a jelenlétüket :)
Első napra egy kis ízelítőt nyújtunk Kolozsvárról. Kezdjük a sétatérrel...
A kolozsvári Sétatér a város központjában, a Kis-Szamos partján elterülő park. Területe kb. 13 hektár. Gesztenyefái több mint száz évesek.
A 19. század elején a terület még mocsaras volt, amelyet Hangyás-berek néven ismertek. A városbeliek vadkacsára vadászni jártak ide. 1812-ben a város bérleti szerződést kötött Meleg János szűcsmesterrel, amelyben megengedte neki, hogy a Hangyásberekbek bort, sört, méhsört, pálinkát és élelmet áruljon. 1818-19-ben a bérlő hasonló feltételekkel Benigni Éliás mészárosmester volt. 1827. február 1-től a báró Jósika Jánosné vezette Jóltevő Asszonyi Egyesület bérbe vette a várostól a Hangyás-berket, hogy ott sétáló helyet létesítsen. 1838. május 1-én Városi Sétahely-bizottság létesült, mely átvette a Sétatér kialakításának feladatát a Jóltevő Asszonyi Egyesülettől. Az 1830-as évek elején nyílt meg, kezdetben Népkertnek nevezték. 1855-ben megépült a katonai uszoda, amely egyes időpontokban a polgárság számára is nyitva állt. 1860. szeptember 15-étől a Sétatéri Bizottság (elnöke gróf Mikó Imre) gondozta a Sétateret. Ebben az időszakben készítette Kagerbauer Antal a sétatéri tó tervét. 1862-ben alakult meg a Kolozsvári Kereskedelmi Ifjak Dalárdája, melyet Stöger Béla, a színház operarészlegének karmestere vezetett. A kórus esténként a sétatéri tó partján énekelt.
1865. szeptember 2-án Haller Károly kezdeményezésére részvénytársasági alapon megalakult a Sétatér-Egylet, amely átvette a városi Sétatéri Bizottságtól a Sétatér rendezését, gondozását, kialakíttatta a sétányokat, kiásatta a tavat, zenepavilont emeltetett. 1871-ben Korcsolya-Egylet alakult a városban, mely kibérelte a sétatéri tavat, és a szigetére 1877-ben fa korcsolyacsarnokot építtetett. 187-ban a Sétatéren lövölde épült. 1874. június 13-án nyílt meg a Zimmermann Henrik tervei szerint a Sétatér részeként épült favázas nyári színkör (ma ez ad helyet az Állami Magyar Színháznak). 1886-ban a Sétatér Egylet húsz évre kötött szerződése végeztével a Sétatér a város gondozásába került. 1896-1897-ben épült fel a Pákey Lajos tervezte korcsolyapavilon és a kioszk. Szintén 1897-ben készült el a kaszinó előtti szökőkút.
A 19. század elején a terület még mocsaras volt, amelyet Hangyás-berek néven ismertek. A városbeliek vadkacsára vadászni jártak ide. 1812-ben a város bérleti szerződést kötött Meleg János szűcsmesterrel, amelyben megengedte neki, hogy a Hangyásberekbek bort, sört, méhsört, pálinkát és élelmet áruljon. 1818-19-ben a bérlő hasonló feltételekkel Benigni Éliás mészárosmester volt. 1827. február 1-től a báró Jósika Jánosné vezette Jóltevő Asszonyi Egyesület bérbe vette a várostól a Hangyás-berket, hogy ott sétáló helyet létesítsen. 1838. május 1-én Városi Sétahely-bizottság létesült, mely átvette a Sétatér kialakításának feladatát a Jóltevő Asszonyi Egyesülettől. Az 1830-as évek elején nyílt meg, kezdetben Népkertnek nevezték. 1855-ben megépült a katonai uszoda, amely egyes időpontokban a polgárság számára is nyitva állt. 1860. szeptember 15-étől a Sétatéri Bizottság (elnöke gróf Mikó Imre) gondozta a Sétateret. Ebben az időszakben készítette Kagerbauer Antal a sétatéri tó tervét. 1862-ben alakult meg a Kolozsvári Kereskedelmi Ifjak Dalárdája, melyet Stöger Béla, a színház operarészlegének karmestere vezetett. A kórus esténként a sétatéri tó partján énekelt.
1865. szeptember 2-án Haller Károly kezdeményezésére részvénytársasági alapon megalakult a Sétatér-Egylet, amely átvette a városi Sétatéri Bizottságtól a Sétatér rendezését, gondozását, kialakíttatta a sétányokat, kiásatta a tavat, zenepavilont emeltetett. 1871-ben Korcsolya-Egylet alakult a városban, mely kibérelte a sétatéri tavat, és a szigetére 1877-ben fa korcsolyacsarnokot építtetett. 187-ban a Sétatéren lövölde épült. 1874. június 13-án nyílt meg a Zimmermann Henrik tervei szerint a Sétatér részeként épült favázas nyári színkör (ma ez ad helyet az Állami Magyar Színháznak). 1886-ban a Sétatér Egylet húsz évre kötött szerződése végeztével a Sétatér a város gondozásába került. 1896-1897-ben épült fel a Pákey Lajos tervezte korcsolyapavilon és a kioszk. Szintén 1897-ben készült el a kaszinó előtti szökőkút.
Lányos kép:
Mátyás király szülőháza is sorra kerül, mely Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, jelenleg a Művészeti és Design Egyetem épülete az Óvárban található gótikus stílusú műemlék. A ház az 1440-es években Méhffi Jakab jómódú szőlősgazda tulajdonában állt, rendszerint nála szállt meg Szilágyi Erzsébet. 1443. február 23-án (szülőházi emléktáblájának felirata szerint március 27-én) született Hunyadi Mátyás király. 1467. szeptember 28-án Mátyás király minden adó alól felmentette a ház akkori tulajdonosát, Kolb Istvánt, Méhffi Jakab vejét, valamint feleségét, Orsolya asszonyt, és annak testvérét, Margitot, és minden leszármazottjukat a ház és a hozzátartozó birtokok adója alól. A kiváltság, amelyet 1649-ben II. Rákóczi György is megerősített, rendkívül értékessé tette az épületet, és biztosította aránylag változatlan fennmaradását. Az épület keleti szárnyát a 16. században építették, a két szárnyat összekötő átjáró szemöldökkövén az 1578-as évszám található.1740 körül az örökösök eladták a városnak; ezután volt átszállított foglyok átmeneti szállása és katonakórház is. 1887-ben I. Ferenc József látogatásakor az épület elég rossz állapotban volt, bedőléssel fenyegetett. Az uralkodó adományt tett, hogy emléktáblával jelöljék meg a házat, a város pedig rendbe hozatta az épületet. 1889. szeptember 2-án Jókai Mór és Orbán Balázs részvételével leplezték le a Mátyás király szülőházára elhelyezett bronz emléktáblát.
Az emléktábla:
A Szent Mihály-templom sem maradhatott ki, mely Erdély második legnagyobb alapterületű temploma a brassói Fekete templom után, amely Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon helyezkedik el. 76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony.
Az emléktábla:
A Szent Mihály-templom sem maradhatott ki, mely Erdély második legnagyobb alapterületű temploma a brassói Fekete templom után, amely Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon helyezkedik el. 76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony.Művészetében az északmagyarországi stílus hatása ismerhető fel, de sok részletében az erdélyi helyi jegyek mutatkoznak.
A Fellegvár Kolozsváron a Kis-Szamos melletti 405 méter magas dombon levő erőd neve. A dombot eredetileg Kőmál-nak hívták, de ma már ezt is Fellegvárnak nevezik. 1702. augusztus 14-én a Kőmál tetejére a katolikusok keresztet állítottak. Az erőd Giovanni Visconti tervei alapján 1713-1723 között épült császári katonai erődítményként, a Rákóczi-szabadságharc leverése után; az erődben a katonai létesítmények mellett börtön is volt. Az öt oldalról földből emelt sáncokkal kerített és kapubástyákkal védett, Vauban-rendszerű csillagvár építéséhez a város kb. 5782 gyalognapszámot adott. A város legjobb szőlőit és szántóföldjét magába foglaló területen az építkezés katonai kíméeltlenséggel kezdődött: még azt sem engedték meg, hogy a termést leszüreteljék. Az eredetileg csillag alakú erődítményből ma már csak a keleti kapu és a sáncok láthatók. A 20. század elején a vár sáncai alatt szegények kunyhói álltak; a negyednek Sáncalja volt a neve. A Fellegvár tetején levő Belvedere szálloda az 1970-es években épült. 1995 novemberében a Fellegvár város felőli szélére felállították a Virgil Savanu tervezte 26 m magas fémkeresztet.
Kukucsi :))
És egy kis jókedv (a Fellegvári parkban)... Csenge-módra:
“A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb. A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.” (Márai Sándor: A kassai bombák)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése