szombat, június 30, 2012

Lakodalom van a mi... családunkban... :)

Menyasszony: Edi, Anya első unokatestvére (Simon Edith)
Vőlegény: Sanyi (Hideg Sándor)
Koszorúslány: jómagam :)
Menyasszony násznagyai: Anya és Apa

 "Nekem is van virágcsokrom!"
 "Éljen az ifjú HIDEG pár!!!"








 Bulizunk:




"Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk."
Mark Twain

1 éve már nincs közöttünk...

Lengyel Margit, drága dédnagymamám, már 1 éve, hogy elhunyt.

"Ezen a napon minden más

Újra mélyen érint meg a gyász

Nincs már velünk együtt

Kit ismertünk vagy szerettünk

Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok

Fülemben újra megcsendült a hangod

Szinte látom minden mozdulatod

Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod."

 BÉKE PORAIRA!

csütörtök, június 28, 2012

+1 fogacska

Ma bújt ki a jobb alsó szemfogam. Eddig 15 fogacskám van!

vasárnap, június 24, 2012

LenkeNap

 Készül a kaja:
 Emmácska:
 Tomi:
 Ármin:
 A csipet-csapat:
 A fiúk játéka:
 Virágok között:

 Egy kis csend(élet):
Isten éltessen sokáig, Keresztanyu!

péntek, június 22, 2012

Ovis munkáim

Hazakerültek az I. ovis munkáim:
És mától hivatalosan már vakációzhatok )bár én már két hete itthon vagyok, a himlőnek köszönhetően...).

szerda, június 20, 2012

"A nagy barátság"

Anya újabb meséje:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szőke, zöld szemű rózsaszín Lepkekislány.
A Lepkekislánynak a hosszú fekete hajú piros Katicalány volt a legkedvesebb barátnője. Nagyon szerették egymást, sokat játszodtak együtt: bújocskáztak, rajzoltak, énekeltek, gyurmáztak, főzicskéltek, fakockából várakat építettek, hancuroztak, bohóckodtak, jókat nevettek. Ám egy napon a Katicabogár elutazott nagyon messze: Merikába - ahogy a Lepkekislány mondogatta, és mindketten nagyon szomorúak voltak, mert sokáig nem láthatták egymást. A Lepkekislány egy szép rajzot készített, amit magával vitt a Katicalány, és a Katicalány egy szép kártyajátékot adott a Lepkekislánynak, hogy valahányszor rápillantanak ezekre az ajándékokra emlékezzenek egymásra és az együtt töltött kedves pillanatokra. Nagyon sokat voltak távol egymástól, de mégsem feledkeztek meg egymásról: levelet írtak, amelybe mindketten elmesélték mindazt ami velük történt, és rajzokat meg képeket küldözgettek egymásnak.
Amikor hazatért a Katicabogár nagy volt az öröm! Mindketten nagyon örvendtek, hogy viszontlátják egymást. A Katicalány szebbnél-szebb ajándékokat hozott a Lepkekislánynak, aminek a Lepkekislány nagyon örült, de mégjobban annak, hogy újra láthatja legkedvesebb barátnőjét és ismét játszhatnak együtt."

Katicalány: Ági

Pancsolás

 Eljött ismét a pancsolás ideje. Salamon Robival hűsülünk egy kicsit.

vasárnap, június 17, 2012

Apák napja

Apa is csak egy van, mégis hosszú ideig meg sem emlékeztek erről az el nem hanyagolható, ám annál fontosabb tényről. A különböző társadalmak vezetői, szereplői pedig, csak az utóbbi években kezdték el felismerni és ünnepelni a fogantatás másik felének, a családban elfoglalt, gondoskodó, vigyázó szerepét betöltő apa, férj, élettárs olykor nehéz, fárasztó, de egyben férfiként gyengéd, szerető ragaszkodását gyermekeihez, családjához. Így az idő múlásával lassan kialakult az a szokás, ami június harmadik vasárnapját tette az APÁK NAPJÁvá.

Bartos Erika: Apához
 Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, APA!

:((

Ági és Zoli ma utaznak (A)Merikába... 4 hónapig nem találkozunk velük. Ezuttal Bolton Landig (New York államban) nyújt otthont a számukra, pontosabban a "György" tónál (Lake George) fognak dolgozni,  a "Sagamore" hotelben.
Készítettem számukra egy kis ajándékot, ezzel kívánva nekik jó utat és szerencsét:


“A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.” (kínai univerzisták)


Jó szórakozást!!

szerda, június 13, 2012

"Kocogi"

"Akiben rend van – rendet teremt maga körül." (Popper Péter)

Mostanában kedvenc játékom a fakocka. Türelmesen építek és közben folyton mondogatok: "Apa/Anya, ezt neked építem, jó?!? Várj csak, mindjárt kész. Még csak ezt ide teszem, és kész!" Tornyokat csíkozok, majd diadalmasan felkiáltok: Nééézd! Ekkor dicséretet várok... A siker pillanataiban mindkét karom a magasba emelem és tapsot is várok a kiérdemelt alkotásért, hiszen egyre remekebb művek készülnek, ami a fantáziát meg a kézügyességet is próbára teszi.

kedd, június 12, 2012

"A himlő"

Anya újabb meséje:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szőke, zöld szemű rózsaszín Lepkekislány. 
Egy szép nyári napon ez a Lepkekislány észrevette, hogy csupa kiütés lett az egész testén: a fején, hasán, hátán, karán, lábán, mindenhol. És ráadásul még láza is lett! Nagyon szomorú lett a Lepkekislány, mert tudta, hogy nem mehet ki a házból míg meg nem gyógyul, nem mehet óvodába se, parkba se, nem játszodhat a barátaival... 
Nagyon hiányzott neki az óvoda, a gyerekek, az óvodai játékok, és a gyerekeknek is hiányzott a Lepkekislány, ígyhát arra gondoltak, hogy készíteni fognak egy kis meglepetést neki. Hozzáláttak munkájukhoz: mindenki csodaszép rajzot készített. Ám volt egy gond: nem tudták, hogy hogyan juttassák el a Lepkekislányhoz a meglepetést... 
-Tegyük borítékba és kérjük meg a postás bácsit, hogy vigye el! - monndta az óvónéni.
Így is lett, a postás elvitte a kedves levelet. Amikor a Lepkekislány kézbevette a kis meglepetést, már alig várta, hogy megnézze mi van benne.  Úgy örvendett a kis meglepetésnek, hogy egész nap csak lapozgatta a sok szép színes rajzokat, így már könnyebben teltek az unalmas napjai, hiszen nem is gondolt többé a kiütésekre és már alig várta, hogy meggyógyuljon, hogy újra találkozhasson kedves barátaival. Nemsokára meggyógyult: elmúlt a láza és a kiütések is leszáradtak. 
A Lepkekislány kora reggel sietett az óvodába, hogy mielőbb megköszönje óvódás társainak a kedves meglepetésüket és azt, hogy gondoltak rá ameddig ő beteg volt."

Némó új lakása és lakótársa

Apa műve: nagyobb akvárium, kellékek és egy lakótárs: Guszti. Így már kényelmesebb a lakása és nem is unatkozik. Így Apa is kiélheti gyermekkori emlékeit/élményeit, hiszen gyerekkorában neki is volt halas akváriuma. Anyának csak egy kis floridai teknősbékája volt (az is csak pát hétig...), neve: Alexander.

hétfő, június 11, 2012

"Gyógyulj meg!"

 Anya meglepit hozott az oviból: a gyerekek rajzoltak nekem csodaszép rajzokat!
Orbán Zsombi: "A ház ablakából Csenge néz ki."
  
Kovács Andi:
 Borzeu-Héjja Kata:
Orbán Dorka: "Egy tévé."
 Katona Noémi: "Gyerekek és vers"
Gregus-Fóris Mátyás: "Csenge ül az űrhajóba és repül a csillagok közé."
 Katona Dóri: "Csenge és te (óvónéni)".
 Péter Tomcsi: "Balázs meg én gördeszkázunk és csenge nézi a padról."
Tokos Helga:
 Gregus-Fóris Balázs: "Én éneklek Csengének a karácsonyfa alatt."
Kónya Ádám: "Csenge és az anyukája, vagyis te."
 Bertalan Noémi:
Kelemen Kitti: "Csenge a királylány."
KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!

Némó új otthona

Anya meglepit hozott az oviból: Némót! Mivel a vakációba nem lesz aki vigyázzon az oviba Némóra, ezért új otthonra kellett gondoskodnunk. Én leszek a gazdija! 
Első házikedvencem: Némó.

vasárnap, június 10, 2012

szombat, június 09, 2012

Homokgyurmázok

 Jelenlegi kedvenc itthoni tevékenységem: a homokgyurmázás.
Ma van az év végi Csipike-kirándulás, amiről sajnos az idén én lemaradok (a himlőmnek köszönhetően...), de Anyának mennie kell. Addig én Apával itthon játszom.