Apák napja

Apa is csak egy van, mégis hosszú ideig meg sem emlékeztek erről az el nem hanyagolható, ám annál fontosabb tényről. A különböző társadalmak vezetői, szereplői pedig, csak az utóbbi években kezdték el felismerni és ünnepelni a fogantatás másik felének, a családban elfoglalt, gondoskodó, vigyázó szerepét betöltő apa, férj, élettárs olykor nehéz, fárasztó, de egyben férfiként gyengéd, szerető ragaszkodását gyermekeihez, családjához. Így az idő múlásával lassan kialakult az a szokás, ami június harmadik vasárnapját tette az APÁK NAPJÁvá.

Bartos Erika: Apához

 Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, APA!