Hunor

Anya már rég eldöntötte, hogy fogják hívni a testvérkémet: HALMÁGYI HUNOR.

A HUNOR ősmagyar eredetű férfi név (akár a Csenge), mely az onogur (hun) népnévből származik. Hunor és Magor (vagy Magyar) egy híres magyar monda szerint a hunok és a magyarok ősei voltak. A mondának többféle változata ismeretes, a Gesta Hungarorumban leírt változat a testvéreket Nimród fiaiként említi. A Képes krónika változata szerint azonban a testvérpár Magor nevű tagja valójában Magóg , s mindketten Jáfet fiai voltak, nem pedig Nimródé.

A monda szerint Hunor és Magor apjuk halála után vadászni indultak hazájuk földjén kívül száz lovassal. A vadászat során egy pompás szarvason akadt meg a szemük. Ez a szarvas a Csodaszarvas volt, melyet üldözőbe vettek, s egész nap hajszolták, de leteríteni nem tudták. Éjjelre elvesztették a nyomát, így a vadászok tábort ütöttek. Ám másnap reggelre a szarvas újra felbukkant, melyet egy újabb, egész napra szóló hajsza során ismét sikertelenül próbáltak elejteni. Mindez több napon át ismétlődött, melynek során a testvérpár a szarvas nyomát követve egyre messzebb került hazájától. Egy napon, mikorra a testvérpár végleg elvesztette hazája nyomát, a szarvas sem bukkant fel többé. A vadászok, miután letáboroztak egy közeli erdőben, ezen az éjjelen csodás zeneszót hallottak. Ezt követve jutottak el egy tisztásra, ahol erdei tündérlányok lejtették táncukat. A középen táncoló két lány az alánok fejedelmének, Dulnak a lánya volt. A lányok megriadtak a közeledőktől, ám a vadászok üldözőbe vették, majd elrabolták őket. Hunor és Magor a két hercegkisasszonyt rabolta el és vette nőül, míg társai a többi száz lányt. Miután sokasodtak, Hunor leszármazottai lettek a hunok, míg Magor leszármazottai a magyarok népe. Mikor ezen a területen már nem volt elég hely számukra, elhatározták, hogy Hunor és nemzete, a hunok menjenek keletre, Magor és nemzete, a magyarok pedig nyugatra. A monda  szerint eredetileg Isten kardját kellett volna egy világtalan embernek hétszer megforgatni, majd eldobnia, és amerre esett volna, arra mentek volna új hazát keresni a hunok. Ám egy rettentő forgószél felkapta a kardot, és vitte nyugat felé. Mindannyian nekieredtek a vén Mandzuk két fiával, Attilával és Budával, míg végül elértek a Duna és a Tisza közé. Itt megtalálták a kardot, amelyet Attila kézbevett és háromszor vágott vele a négy égtáj felé. Ettől kezdve társítják Attilát Isten kardjával.