Tabajdi mezítlábas parkban

Mezítláb lehet sétálni nyárban kellemes árnyékot nyújtó fák között egy patak mellet. Egy kis dombról, mely ugyan a Szabadsághegy nevet viseli remek kilátásban gyönyörködhetünk, akár a Vértes-hegységet is láthatjuk a távolban, vagy elleshetünk néhány pillanatot egy nyugalmas kis falu életéből. Ebben a parkban kialakítottak egy útvonalat, ahol 21 -féle járófelületen kápráztathatjuk el vagy dolgoztathatjuk meg talpizmainkat. Egy szakaszon érdes bazalt kövek jelentenek kihívást, másutt süppedős tőzegben hagyhatjuk ott lábunk nyomát, vagy ha kedvünk van bebátorkodhatunk a patakba is, érzékelhetünk itt a hűvöset a vagy éppen a téglaburkolat melegségét. És kipróbélható a kukorica csutkán vagy fenyőtobozon való sétálás is.

Edithék (Anya barátnője) fogadtak bennünket, ugyanis ők Tabajdon laknak és mivel megígértük nekik, hogy meglátogatjuk őket, ha erre járunk, hát: itt vagyunk!

 Hunor meg Apa ezt az élményt inkább kihagyták...

 Ilyen kis táblák tájékoztatják a látogatókat az éppen következő útszakaszról:

 A mocsár a legizgibb :))

Az Acsai család (a családfő nélkül, ugyanis Balázs dolgozik): Timike, Balázska, Levente és Edith, no meg a háttérben mi:

 A park végében egy kis fából készült hajós játszótéren a gyerekek még tovább mászkálhatnak (miután kipihenik a nagy fáradtságot): 

Innen Edithék kis tanyájára látogattunk el, ahol kecskéket simogattunk,

 illetve fejtünk:

Köszönjük a finom kecske sajtot!