Keresztelés

A keresztség az Úr Jézus Krisztustól rendelt szentség, amely által Ő maga vesz fel minket egyházába, s bűnbocsánatot, életet és üdvösséget ad azoknak, akik hisznek Őbenne. Ezért a keresztség egyszer s mindenkorra szól, és ha a Szentháromság nevére történt, érvényes keresztség, bármely keresztény felekezet vagy személy végezte.

A keresztség Isten kegyelmi eszköze, ezért senkitől sem tagadható meg. Tehát mindazokat megkeresztelik, akiknek szülei vagy keresztszülei a keresztelési szertartás alkalmával bizonyságot tesznek keresztény hitükről, s megfogadják, hogy gyermeküket a keresztény hitben nevelik. Ennek alapján bármely keresztény felekezet lelkésze által vízzel és az Atya, Fiú, Szentlélek nevében végzett keresztelés bármely más keresztény felekezetben is érvényes. Azt, hogy a gyermek mely egyháznak a tagja, a szülők vallása (felekezeti vegyesházasság esetén: megegyezése) dönti el.

A keresztelés vízzel történik; a víznek a keresztelésnél az újjászületésre és a megtisztulásra utaló jelképes értelme is van. Az egyházban kialakult háromféle forma: az alámerítés, a leöntés és a meghintés (immersio, superfusio, aspersio) közül a leöntést, kivételesen a meghintést alkalmazzuk. (Az alámerítés a mi viszonyaink között a baptisták sajátos keresztelési formájává lett, ezért egyházunk ezt a keresztelési formát nem gyakorolja.)

A keresztelés fő része a személyre alkalmazott szerzési ige, amelyet a víz használata közben mond a lelkipásztor:

"Megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében."

Ez az az ige, amely a vízzel együtt a keresztséget alkotja, ezért végső szükség esetén ez is elég az érvényes keresztséghez. Kereszteléskor nem szenteljük meg a vizet a szerzési igékkel és keresztvetéssel, hogy így "egyesítsük" a vizet az igével. Hanem úgy alkot a víz és az ige szentséget, hogy a víz használata közben mondjuk a személyre alkalmazott szerzési igéket.

A keresztény szülők gyermekeit azért kereszteljük meg, mert a keresztség szükséges az üdvösséghez, és Krisztus parancsolta, hogy kereszteljünk meg minden népet. Ezenkívül a gyermekkeresztség helyesen fejezi ki azt a tényt, hogy Isten kegyelme megelőzi hitünket, és hogy nem a mi hitünk, hanem Krisztus parancsa és Isten kegyelme a keresztség alapja. A gyermekkeresztség azonban nem teszi feleslegessé, hanem sürgetően követeli, hogy a gyermek eljusson a Krisztusban való hitre, és ebben meg is maradjon. A hit pedig az evangélium hallásából van. Ezért a szülők, a keresztszülők és az egyház feladata, hogy a megkeresztelt gyermekkel megismertessék az evangélium tanítását. A szülők és a keresztszülők ezt a keresztény hitükből folyó kötelezettségüket ismerik el azzal, hogy a keresztelésnél megvallják hitüket, és kijelentik, hogy akarják gyermekeik megkeresztelését és hívő kereszténnyé nevelkedését. Ebből következik, hogy csak keresztény család gyermekeit kereszteljük meg, azokat, akiknek legalább egyik szülője protestáns. Keresztszülőül csak keresztényeket fogadunk el, és tartjuk azt a rendet is, hogy legalább egyik keresztszülő protestáns legyen.

"Egy kisbaba mosolyában felfedezzük a pillanat örömeit, szemében meglátjuk a holnap ígéretét, érintésében megérezzük a szeretet csodáját."
Keresztelői ruhámban:

Ferenczy Miklós lelkipásztor keresztelt a Pata utcai református Fehér templomban. (Még egy kisfiút is kereszteltek velem egyszerre, őt Dávidnak hívják.) Ebben a temploban keresztelték Apát is, és szintén Ferenczy Miklós lelkipásztor konfirmáltatta Apát.

"Csenge, megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében."

A lelkipásztor bemutat a gyülekezetnek:
Ferenczy Miklós lelkipásztorral:Keresztszüleimmel (Zoli, Hilda, Lenke és Zsigmond):
A rokonsággal:Yildiz családdal (Budapestről jöttek): Deniz, Éva (Déniz anyukája), Kerim (Déniz apukája) és Mimi (Déniz mamája), illetve Anya, Apa meg Én:Régi magyar áldás:
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,
Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.